Egy Enciklopédikus Lexikon
John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök volt. Egy nagy katolikus családban nőtt fel Massachusetts államban. Apja üzletember és politikus volt, aki nagykövetként is szolgált Nagy-Britanniában. Gyermekeit a versengésre és a mindenáron való győzelemre nevelte, az anyai nevelés is szigorú volt. Kennedy a Harvardon végzett, és a legjobb hallgatók közé tartozott. Az 1930-as években beutazta Európát, és 1939-ben meglátogatta a nácik által megszállt Prágát is. Érdeklődött a háború előtti európai helyzet iránt, és egyetértett az appeasement politikájával. Ezzel a témával foglalkozott diplomamunkájában. Az átdolgozott változat Why England Slept címmel jelent meg, és nagy népszerűségre tett szert az angolszász világban. Kennedy gyermekkorától kezdve egészségügyi problémákkal küzdött, ennek ellenére a második világháború alatt csatlakozott a hadsereghez. Végül egy torpedórombolót irányított a Salamon-szigetek térségében, ahol megsebesült, és több napig más katonákkal együtt bujkálnia kellett. Ezért később megkapta a Bíbor Szív katonai kitüntetést. A második világháború befejezése után Kennedy a politika felé fordult. A családra nagy hatással volt az apa, és eredetileg a legidősebb fiú, Joe volt kijelölve a politikára. Ő azonban egy bombázó repülőgép vezetése közben meghalt, így a családi politikai ambíciók a második fiúra irányultak. Kennedy politikai karrierje gyors volt. 1947-ben megválasztották a Kongresszusba, és 1953-ban szenátor lett. Természetes politikai tehetségről és az emberek megnyerésének képességéről tett tanúbizonyságot. Növekvő népszerűsége arra késztette, hogy a Demokrata Párt színeiben induljon az 1960-as elnökválasztáson. Ellenfele a republikánus Richard Nixon volt. A választások újdonságot hoztak a televíziós választási viták formájában, amelyek gyökeret vertek és a politikai kampányok elengedhetetlen részévé váltak .
A választások szorosak voltak, de Kennedy végül nyert. Elnöki pozíciója nemcsak a szoros eredmény, hanem a politikai erők megoszlása miatt is bonyolult volt. A demokratáknak többségük volt a Képviselőházban és a Szenátusban is, de a pártok közötti különbség még nem volt annyira jelentős, és számos demokrata politikus konzervatív álláspontot képviselt. Különösen az emberi jogokat támogató törvények elfogadásakor kellett harcolnia nemcsak a republikánusok, hanem saját pártjának tagjai ellen is. Külpolitikája népszerű volt, de a belpolitikában problémái voltak számos választási ígéret betartásával. A faji szegregáció nagy problémát jelentett, de a fontos törvényeket nem sikerült elfogadni. Általában Kennedy népszerű volt a nyilvánosság körében, akárcsak felesége és az első hölgy, Jacqueline Kennedy Onassis. Külpolitikájában a Szovjetunióval való versengésre összpontosított. Sikertelenül próbálta megdönteni a kommunista rendszert Kubában, lásd a Disznó-öböl invázióját. Ezt követte a karibi válság, amely a szovjet tervről szólt, miszerint atomfegyvereket helyeznének el Kubában. Amerika elutasította egy ilyen fenyegetés elfogadását, és Kuba inváziójával fenyegetőzött, de végül megállapodás született, amelynek értelmében Amerikának vissza kellett vonnia saját atomfegyvereit Törökországból, és garantálnia kellett, hogy nem szállja meg Kubát. Cserébe a Szovjetunió lemondott Kuba atomfegyverekkel való felfegyverzésének tervéről .
Bár Kennedy nem teljesítette az összes választási várakozást, általános elismerésnek örvendett, és esélye volt a mandátum megvédésére. Ez már nem valósulhatott meg, mert 1963. november 22-én lelőtték, miközben Dallasban utazott egy választási kampány keretében. A merényletet az ún. Warren Bizottságnak kellett kivizsgálnia, amely arra a következtetésre jutott, hogy a lövész Lee Harvey Oswald volt, egy volt katona. Azt is megállapították, hogy tette egy nagyobb összeesküvés része volt, de ezt már nem vizsgálták tovább. Ez a mai napig kérdések és összeesküvés-elméletek forrása arról, hogy ki állt az egész akció mögött.