Egy Enciklopédikus Lexikon
Erwin Rommel német tábornagy volt, és a második világháború egyik legjobb stratégájának tartják. 1891. november 15-én született Heidenheim an der Brenzben, Erwin Rommel gimnáziumi igazgató és felesége, Helena gyermekeként. Apja kérésére a gimnázium után kadétként lépett be a weingarteni gyalogezredbe. Néhány hónapon belül őrmesteri rangot szerzett, és a gdanski tisztiiskolába küldték. Itt ismerkedett meg Lucie Marie Mollinnal, akit 1916-ban feleségül vett. Az első világháború kitörése után 1914 augusztusában a frontra vezényelték. Már katonai pályafutása kezdeti szakaszában Rommel bátorságának és intuíciójának köszönhetően kiváló parancsnoki képességeket mutatott, amiért a II. osztályú Vaskereszttel tüntették ki. Az első világháború alatt a nyugati fronton harcolt, később Erdélybe vezényelték, ahol a románok ellen harcolt. Végül az olasz fronton szolgált. Ezekből a harcokból több sérülést is szerzett. A háború végén megkapta az akkori legmagasabb kitüntetést, a Pour le Mérite-et, és kapitánnyá léptették elő. A háborúk közötti időszakban a hadseregben maradt. Tapasztalatait fiatal kadétoknak adta át katonai akadémiákon. Ő a szerzője az Infanterie greift an (A gyalogság támad) című könyvnek is, amely nagy elismerést aratott és a tananyag részévé vált. Még maga Adolf Hitler figyelmét sem kerülte el. Bár Rommel soha nem lépett be az NSDAP náci pártba, kezdetben nem titkolta szimpátiáját Adolf Hitler iránt. Ő volt az egyik kiválasztott is, akinek Hitler saját kezűleg dedikált Mein Kampf című könyvét adta. Mindez végül ahhoz vezetett, hogy Hitler kísérő zászlóaljak vezetésével bízta meg utazásai során, akár Németországban, akár a megszállt területeken. Ebben a háborúk közötti időszakban is emelkedett a rangja, és 1939-ben vezérőrnaggyá léptették elő. A második világháború kitörése után a Führer főhadiszállásának parancsnoka volt. Rommel azonban aktív harcokban szeretett volna részt venni. Annak ellenére, hogy korábban nem volt tapasztalata páncéloshadosztály parancsnokságában, sikerült meggyőznie Hitlert. 1940 februárjában a 7. páncéloshadosztály élére állt, és részt vett a franciaországi harcokban. Gyakran figyelmen kívül hagyta felettesei parancsait, és mélyen az ellenséges vonalak mögött találta magát. Harctéri bátorságáért megkapta a Lovagkereszt kitüntetést. Franciaország megszállása után altábornaggyá léptették elő, és Afrikába vezényelték. Harcmodoráért hamarosan nemcsak saját soraiban, hanem az ellenfél körében is tiszteletet vívott ki. Hamarosan a Sivatagi Róka becenevet kapta. Előrenyomulását azonban az elégtelen utánpótlás kezdte hátráltatni, és a britek ismét fölénybe kerültek. Rommelnek nem maradt más választása, mint visszavonulni és várni. Miután erősítést, utánpótlást és új tankokat kapott, ellentámadásra adott parancsot. Visszafoglalta Tobrukot és áttört El Alameinig. Ez volt a legvégső pont, amelyet seregével Afrikában elért. Ezért tábornaggyá léptették elő. A rossz utánpótlás miatt azonban seregével vissza kellett vonulnia. Tunéziából ezután kérte Hitlertől, hogy evakuálja embereit Afrikából, de Hitler ezt egyértelműen elutasította. Ezután visszautazott Németországba, hogy személyesen győzze meg Hitlert, azonban már nem engedték vissza Afrikába. Rövid lábadozás után 1943-ban Olaszországba vezényelték, ahol Mussolinit megdöntötték. Miután ismét felszabadították, Franciaországba vezényelték. Ott részt kellett volna vennie egy védelmi sánc előkészítésében a várható szövetséges partraszállás előtt. 1944 januárjában a B hadseregcsoport parancsnokává nevezték ki. Nem sokkal a szövetséges partraszállás után Rommel súlyosan megsérült, amikor autóját egy vadászgép támadta meg. Lábadozása idején merényletet követtek el Adolf Hitler ellen, és Rommelt azzal vádolták, hogy tudott erről a készülő összeesküvésről, és része volt benne. Életének utolsó óráiban tehát választania kellett a hazaárulási per és a cianidkapszula között. 1944. október 14-én halt meg.