Egy Enciklopédikus Lexikon
Johann Wolfgang von Goethe német költő, prózaíró, filozófus, jogász, politikus és drámaíró volt, aki a német romantika időszakában alkotott. 1749. augusztus 28-án született Frankfurt am Mainban, jómódú családban. Apja birodalmi tanácsos volt. Támogatta fiát az oktatásban, ezért a fiatal J. W. Goethe idegen nyelveket tanult, különösen görögül, latinul, héberül, angolul és olaszul. Vívással és lovaglással is foglalkozott.
Jogot tanult Lipcsében és Strassburgban, ahol megismerkedett J. G. Herderrel (filozófus, író), akivel együtt állt az Sturm und Drang mozgalom megszületésénél. J. G. Herder W. Shakespeare csodálója volt, ezzel elmélyítve Goethe csodálatát az angol szerző iránt, amely haláláig elkísérte.
Tanulmányai során J. W. Goethe saját alkotásainak, különösen a költészetnek is szentelte magát.
Tanulmányai után rövid ideig a birodalmi kamara bíróságán dolgozott, ahol találkozott Lotta Buff-fal. Története inspirálta a Az ifjú Werther szenvedései című regényében.
1775-ben J. W. Goethe Weimarba költözött, ahol jogászként kezdett dolgozni, és az udvar államigazgatási minisztere lett. J. W. Goethe sokat utazott külföldre, különösen Olaszországba, ahol főleg Rómát látogatta meg, ahol az antik műemlékek lenyűgözték. Szívesen járt Csehországba is, ahol főleg fürdővárosokat látogatott, mint Karlovy Vary, Teplice és Mariánské Lázně. Ott találkozott 1821-ben utolsó szerelmével, a fiatal Ulrika von Lewetzow-val. A korkülönbség jelentős volt. Ulrike mindössze tizenhét éves volt. J. W. Goethe megkérte a kezét, de ő visszautasította. Kudarcát a Mariánské Lázně-i elégia című versében írta le.
Ahogy már említettük, J. W. Goethe a Götz von Berlichingen című lovagdrámájában a híres W. Shakespeare-től merített ihletet. Ez a dráma különösen a fiatal generáció körében aratott nagy sikert.
1775-ben újabb darabokat alkotott, a Clavigót és a Stellát. Ezekben az években J. W. Goethe elkezdte dolgozni főművén, a Fauston.
1779-ben született az Iphigenia Taurisban című darab, amelyet Euripidész Iphigenia Taurisban című tragédiája inspirált. Ebben a verses műben a főhősnő belső konfliktust old meg, hálát és családi köteléket mérlegelve. Rámutat, hogy a múltat nem lehet bosszúval, hanem megbocsátással és megértéssel legyőzni.
J. W. Goethe ismét utazni kezdett. Meglátogatta Svájcot és szeretett Olaszországát. Weimarba való visszatérése után ismét találkozott Friedrich Schillerrel, elmélyítették barátságukat, és együtt kezdtek alkotni. 1798-ban közösen publikáltak több balladát. 1805-ben F. Schiller meghalt.
A 19. század eleje nem volt túl pozitív J. W. Goethe számára, többször is súlyosan megbetegedett, ami az alkotás korlátozásához vezetett.
1806-ban Goethe megnősült. Elvette Christiane Vulpius-t, és még ebben az évben befejezte a Faust első részét. Újabb veszteség érte 10 év házasság után, amikor felesége meghalt. Ez a sorscsapás újabb fájdalmat és romlást jelentett J. W. Goethe számára.
Élete utolsó éveiben J. W. Goethe megpróbálta befejezni félkész műveit, ezért már nem annyit utazott. Élete főművét, a Faustot 1831-ben fejezte be, és egy évvel később, 82 éves korában halt meg weimari otthonában.
FAUST
Ez egy verses filozófiai dráma, amely két részre oszlik. Az első rész főleg cselekményes. A második részben több filozófia jelenik meg.
Maga a történet Faust doktor történetét meséli el, aki Isten és Mefisztó ördög közötti fogadás játékszerévé válik. Isten hiszi, hogy Faust ellenáll az ördög csábításainak, de maga Faust meg van győződve arról, hogy a tanulás, az információgyűjtés és a kutatás semmire sem tanította meg, ezért él Mefisztó ajánlatával, aki megígéri neki, hogy minden kívánságát teljesíti. Amint azonban Faust valami elégedettséget talál, neki kell szolgálnia Mefisztót. Elkezdődik az a szakasz, amikor Faust élvezi az életet és mindenféle örömöket. Megismerkedik a bájos Margittal is. Annyira elbűvöli, hogy Mefisztó segítségével eltölt vele egy éjszakát. Margit viszonozza a szerelmet, de sajnos megvetésbe esik, majd megöli a saját és Faust gyermekét, és halálra ítélik.
A második részben Faust megbánja a fiatal Margit halálát. Sem a pénz, sem a szép Heléna szerelme nem segítette Faustot a boldogsághoz. Életének értelmét csak vak öregként találja meg, aki megtermékenyít egy darab földet. Lelke nem kerül a pokolba, mert szándéka, hogy segítsen más embereknek, erősebb volt, mint az ördöggel kötött egyezség.
Faust első és második részét Otokar Fischer fordította.