Egy Enciklopédikus Lexikon
Miguel de Cervantes, teljes nevén Miguel de Cervantes y Saavedra, spanyol író és drámaíró volt. Az ő példáján láthatjuk, hogy szegény családból is származhat híres személyiség (bár a szegénység élete végéig elkísérte). Cervantes szegény szülők gyermeke volt, apja sebészként dolgozott. Képzése inkább véletlenszerű és rendszertelen volt, valószínűleg a legtöbbet Juan López de Hoyos humanista tanította neki, aki még néhány ifjúkori versét is kinyomtatta műveiben. További sorsa csatákhoz és háborúhoz kapcsolódik. 1569-ben Itáliába ment Giulio Acquaviva bíboros szolgálatában, egy évvel később belépett a hadseregbe, és a következő évben részt vett Juan de Austria vezetésével a lepantói tengeri csatában, ahol elvesztette bal karját. A következő években is részt vett további hadjáratokban Korfura és Tuniszba, annak ellenére, hogy fogyatékos volt. 1575-ben ajánlólevelekkel tért vissza Spanyolországba, és abban reménykedett, hogy kapitányságra emelik. Hajóját azonban a francia partoknál berber kalózok támadták meg, és Cervantes Algériába hurcolták fogságba. Álmai öt évre szertefoszlottak. Néhányszor megpróbált elmenekülni, de sikertelenül. Családja hatalmas erőfeszítéssel gyűjtött pénzt a váltságdíjra, és végül 1580-ban egy trinitárius szerzetes váltotta ki. A sors iróniája azonban az volt, hogy hazatérése után nem tudott munkát találni. Négy évvel később feleségül vett egy fiatal (tizennyolc éves) lányt, aki egy vidéki nemesi családból származott, és a házaspár Dél-Spanyolországban, Sevillában telepedett le. Cervantes gabona- és olajfelvásárlóként kereste kenyerét a spanyol flottának. Eközben az irodalomból is próbált pénzt keresni, de a regények és színdarabok nem hoztak neki sokat. Mivel azonban az üzleti tranzakciókhoz sem értett, hamarosan csalás áldozatává vált. Ezért kiközösítették az egyházból, és csak egy foglalkozása maradt: adóbehajtó. Ez sem óvta meg azonban az adósságoktól, és többször is börtönbe került fizetésképtelenség miatt. Sevillából Valladolidba költözött, ahol azonban ismét börtönbe került, ezúttal gyilkosság gyanúja miatt, mivel holt nemesembert találtak az ajtaja előtt. Szerencsére a gyilkosságot nem sikerült rábizonyítani, felesége azonban már régóta elvált tőle. Amikor Cervantes kiadta a híres Don Quijotét, sikert és sok támogatót szerzett, de anyagilag még mindig rosszul állt. Élete hátralévő részét Madridban élte le lényegében szegénységben.
Cervantes leghíresebb regénye, a Don Quijote, teljes címén Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha, nemcsak a spanyol, hanem az egész európai irodalom történetébe is beírta magát. Eredeti célja a lovagregények parodizálása volt, amelyek akkoriban nagyon sokan jelentek meg az irodalmi színtéren. A regény mintául szolgált számos más világirodalmi műhöz. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a főhősről és magáról az életről is mély képet ad. Don Quijote és szolgája, Sancho Panza ellentétes párosán keresztül Cervantes bemutatja az ideál és a valóság, az illúziók és álmok és a józan ész örök összeütközését, mindezt tragikus és komikus elemek együttműködésével. Cervantes a karaktereket a legapróbb részletekig kidolgozta, nem laposak, mint a korábbi szerzők karakterei. Életéből és a körülötte lévő emberek megfigyeléséből is táplálkoznak, amire egyébként sok alkalma volt. Érdekes pillanat a mű vége, amikor a haldokló Don Quijote mintha visszanyerné eszét és a világ földi" érzékelését, míg a mindig realista Sancho Panza az idealizmus felé kezd húzni. Ennek a műnek jelentősége abban is megmutatkozik, hogy egyes állandósult fordulatok a mai napig használatosak (pl. donquijotizmus), de abban is, hogy 2002-ben, amikor a világ legjelentősebb szerzőinek felmérését rendezték (a Norwegian Book Club által), a regény a 100 legjelentősebb szépirodalmi mű közé került."