Egy Enciklopédikus Lexikon
Marcel Proust francia regényíró, esszéista, fordító, novellaíró és irodalomkritikus volt. 1871. július 10-én született Auteuilben (Párizs egyik kerülete) dédnagyapja házában egy nagyon jómódú városi családban Valentin Louis Georges Eugéne Marcel Proust néven. Anyja, Jeanne Clémence Weil, egy nagyon gazdag zsidó bróker családból származott Elzászból. Olvasottságának és angol nyelvtudásának köszönhetően fiával együtt részt vett John Ruskin prózáinak fordításában. Apja, Achille Adrien Proust, prominens patológus és epidemiológus volt, aki a kolera elleni intézkedéseken dolgozott és részt vett azok megvalósításában. Számos orvosi és higiéniai könyv és cikk szerzője is volt. Marcel Proust erős asztmás volt, aki születésétől kezdve asztmás rohamokkal küzdött. Ennek ellenére önként jelentkezett katonai szolgálatra, és 1889-1890 között a francia 76. gyalogezredben szolgált Orléansban. Ezt az élményt használta fel inspirációként a Guermantes-ék világa című hosszú epizódjához. Kilenc évesen jött az első súlyos asztmás roham. Azóta beteges gyermeknek tartották, és így kezdte a vakációkat Illierben, dédnagyapja házában tölteni. Ez a rendkívüli ház lett Combray fő mintája, egy képzeletbeli város, ahol Az elveszett idő nyomában fontos jelenetei játszódnak. Tizenegy évesen (1882) beiratkozott a Lycée Condoreet-be, és sikeresen befejezte az iskolát. A betegsége miatti nagy hiányzások ellenére kiemelkedő volt az irodalomban, és tanulmányai végén díjat kapott. Önkéntes katonai szolgálata után Proust jogot tanult a Sorbonne Egyetemen. Azonban hosszú ideig nem dolgozott jogászként, harmincöt éves koráig bohém életet élt. Apja azonban ragaszkodott hozzá, hogy fia valamilyen foglalkozást űzzön, ezért Proust 1896 nyarától a Mazarin Könyvtárban dolgozott. Azonban ott is nagyrészt betegszabadságon volt, és később saját kérésére felmondott. Szülei halála után (apja-1903, anyja két évvel később) teljes mértékben az írásnak szentelte magát. Anyja hatalmas vagyont hagyott rá, ami élete végéig fő anyagi forrásként szolgált. Nappal aludt, éjjel alkotott. Írását nagymértékben befolyásolta Henri Bergson filozófiája. Proust irodalma a különböző idősíkok (jelen a múlttal) átfedése miatt nagyon bonyolult. Ezzel lefektette a modern regény alapjait. Nagy inspirációt talált olyan nagyságok műveiben, mint Lev Nyikolajevics Tolsztoj, Gustave Flaubert, Stendhal, Michel de Montaigne vagy Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij. Marcel Proust lett az első regényíró, aki nyíltan ábrázolta a meleg kapcsolatokat műveiben, fel nem ismert homoszexuális volt. Élete végén egészségi állapota folyamatosan romlott. Élete utolsó három évét otthon bezárva töltötte, állítólagos nappali fényallergiája miatt. Egész nap aludt, éjjel pedig regényén dolgozott. 1922-ben hunyt el súlyos tüdőgyulladásban. Végső nyughelye a párizsi Pére Lachaise temető lett.
Marcel Proust művei:
• Jean Santeuil – befejezetlen regény, amelyen 1896-1900 között dolgozott, a szerző halála után jelent meg
• Az elveszett idő nyomában – 1913, a legjelentősebb mű, hét regényből áll
• Swann – 1913, Az elveszett idő nyomában regényciklus önálló része, a mű Swann szerelmeként is ismert
• Virágzó lányok árnyékában – 1918, Az elveszett idő nyomában második része, Goncourt-díjjal jutalmazott
• Guermantes-ék oldala – 1920-1921, harmadik rész
• Szodoma és Gomora – 1921-1922, negyedik rész
• A fogoly – 1923, ötödik rész
• Albertine eltűnt – 1925, hatodik rész
• A visszaszerzett idő – 1927, hetedik rész
Esszék:
• Örömök és napok - 1896
• Pasztisek és vegyesek – 1919
• Krónikák – 1927