Egy Enciklopédikus Lexikon
Karel May, teljes nevén Karl Friedrich May, német környezetben Karl May néven, de Karl Hohental, D. Jam, E. v. Linden stb. álnéven is ismert, német író, prózaíró, regények és novellák szerzője, főként egzotikus országokból származó kalandos témákkal.
Karel ötödik gyermekként született egy nagyon szegény családba. Mindkét szülője, Heinrich August May és Christina Wilhelmina May is takácsmesterségből élt. A gyerekekre a nagymama vigyázott. A fiú gyermekkorától kezdve látásproblémákkal és angolkórral küzdött, ami valószínűleg a rossz higiéniai viszonyok és az éhezés következménye volt. 5 éves korában azonban az orvosoknak sikerült legalább javítaniuk Karel látásán. Az általános iskolai tanulmányai megkezdése után kiderült, hogy Karel nagyon tehetséges gyermek. Apja örült ennek, és szigorával alapos tanulásra ösztönözte. 15 éves korára a fiú megtanult latinul, franciául és angolul, hegedülni, zongorázni és orgonálni. Ezután belépett a tanítóképzőbe. Annak elvégzése után egy ideig tanárként dolgozott Glauchau-ban, ahonnan elbocsátották, mert megcsókolta házigazdája feleségét. Ezért Altchemnitzbe költözött, ahol egy szobatársa tévesen óralopással vádolta meg. Mayt rövidebb büntetésre ítélték, de ami a legfontosabb, már nem gyakorolhatta a tanári hivatást. Ez volt a lelki összeomlásának oka, valószínűleg disszociatív személyiségzavarban szenvedett (ma pszichiátrián kezelnék, de akkoriban még nem voltak ismertek ezek a betegségek). Miután egy másik börtönből, különböző szabálysértések miatt szabadult, megtudta, hogy szeretett nagymamája meghalt, és ismét idegösszeomlást kapott. További szabálysértések miatt ismét elítélték, a börtönben kezdett először írni novellákat egzotikus országokról és lakóikról. Ezek először újságokban jelentek meg, de hamarosan felfigyelt rájuk Heinrich Münchmeyer kiadó, aki szerkesztői állást ajánlott Maynek a kiadójánál. May tehát Drezdába költözött, és már viszonylag rendszeresen publikált. Az első novellák között található az Old Firehand című novella is, amelyben először jelenik meg a tisztességes apacs indián, Winnetou karaktere. Münchmeyer számára még több művet is írt, de később nézetkülönbség miatt elváltak útjaik, és szabadúszóként dolgozott. Ez azonban nem tartotta fenn, ezért 1877-ben elfogadott egy szerkesztői állást a Frohe Stunden című folyóiratnál. Itt folytatásokban jelent meg a Tengeri foglyok című műve, amelynek egy részét beépítették egy másik indián regénybe, az Old Surehandbe.
1880-ban vette feleségül Emma Lina Pollmert, a házasság 13 évig tartott, de felbomlott. Ez idő alatt Karelnek irodalmilag is jól ment, több könyvet is írt, amelyekben már Old Shatterhand a főszereplő, aki a szerző alteregója volt. May maga állította, hogy könyvei utazásainak feljegyzései, amelyeket tett, azonban a forrásokból tudjuk, hogy ekkoriban csak Németországban élt. Ennek ellenére végül elutazott Orientbe, mégpedig 1899-ben, amikor eljutott Szumátrára. Utazása azonban nagyrészt csalódást okozott neki, mert az ország és a hősök sem olyanok voltak, amilyennek elképzelte és amiről írt. Az ezek után készült regényeiben is sokkal nagyobb realizmus érezhető (És béke a földnek!, Az ezüst oroszlán birodalmában).
Az első feleségével való válása után még egyszer megnősült, Klara Plöhnt vette el. Életének vége azonban egyáltalán nem volt boldog, az írást bírósági tárgyalásokkal váltogatta, amikor a volt kiadó utódjával pereskedett hanyatló regények miatt, amelyek – bár nem írta alá őket – egyértelműen az övének minősültek. Továbbá fény derült ifjúkori bűnügyi kilengéseire is, amelyeket főként betegsége okozott. Annak ellenére, hogy végül megnyerte a pereket, a győzelemnek alig egy évig örülhetett, és 70 éves korában kimerültségben meghalt.
May munkássága nagyon terjedelmes, több tucat regényt, novellagyűjteményt és önálló novellát tartalmaz. Az 1960-as években éledt újjá, amikor könyvei alapján filmeket forgattak Winnetou-ról és Old Shatterhandről. Bár a filmek alig követik a könyv eredeti történetét, szó szerint kultikusakká váltak.